Kezdjük az unalmasabb részével, a hétköznapok bevásárlásaival, de ígérem, utána rátérek a nagyüzemi pénzköltésre is #makeitrain 

Lisszabonban az árak nagyjából hasonlóak, mint Magyarországon, van, ami kicsit olcsóbb, van, ami kicsit drágább. De a minőségben azért jelentős a különbség és sajnos azt kell, hogy mondjam, ebben Portugália erősen vezet, a rengeteg féle zöldség és gyümölcs olcsó, ma pl. 3 kg narancsot vettünk 1€-ért. A halak és húsok szintén jó áron vannak, a hentesnél sok féle, akár előre elkészített húst is lehet kapni, nyársak, hamburger húspogácsa, fasírozott, de még rántott hús is.... Tudják ezek a portugálok, hogy mi kell a vasárnapi ebédhez! Következzen egy pár kép a Pingo Doce, a portugál spar eheti katalógusából:

Amúgy itt nagyon más a hentesüzletek, halárusok kultúrája, az emberek sokkal szívesebben mennek egy hentesüzletbe, minthogy levegyék a boltok polcairól az előre csomagolt árut. A szolgáltatás is eltérő, a hentes először megkérdezi, hogy mit szeretnél csinálni az adott húsból és ha mondjuk azt mondod, hogy egy jó gulyás levest és közepes kockákra van szükséged, akkor ő ott helyben felkockázza, a nem megfelelő részeket kidobja és otthon tulajdonképpen semmi egyéb teendőd nincs. A hús ára így sem drágább, mintha a bolti műanyag tálcást venném meg. Tulajdonképpen ez az, ami hiányzik Magyarországon, aki szeret és gyakran is főz, tudja, hogy mennyire nehéz jó minőségű, friss húst találni, még akkor is ha van egy ismerős hentesed, hát még akkor, ha szupermarketekben kell vásárolnod...

A legkisebb üzletben is folyamatosan kapható friss hal, amit a boltban szívesen elő is készítenek neked, hogy otthon csak be kelljen dobni a sütőbe:

A belvárosi életnek egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy a keszthelyi Vásár téren lévő Morzsa ABC, az itteni boltokhoz képest Auchan-Tesco-Interspar-Metro-Pláza méretű komplexumnak tűnik. Szóval, ha nagyon különleges dolgot szeretnénk vásárolni, például nem szeletelt sajtot, vagy kávéfiltert muszáj elmennünk egy nagyobb bevásárlóközpontba, ilyen a Colégio Militar / Luz metróállomásnál található Centro Colombo, ahol éttermek, mozi, élelmiszerbolt és rengeteg, de tényleg rengeteg üzlet várja a látogatókat, a Primark-tól, a Furla-ig!

Továbbá a belvárosban, a Baixa Chiado metróállomás környékén is számos üzlet van, H&M, Hermes, és az utcánk sarkán egy Diesel. 

Lisszabon egyik elővárosa Belém, ahol a csodás torony, kolostor és a Pastel de Belém kizárolagós forgalmazójának cukrászdája található, ahol naponta 20.000 darab készül ezekből az édes tojáskrémmel töltött kosárkából:

Azonban amikor odaértünk, szakadt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy nem szállunk le a buszról és elmentünk az IKEA-ba, ahol a svéd húsgolyók mellett Pastel de Nata-t is lehet kapni.

Az elmaradt program pótlásáról a szervezők a jövőben gondoskodnak!

Az egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a Lisszabon csomaggal ingyenesen kapott mini San Franciscót, és mini Riót, szóval a Cais Do Sodre hajóállomáson felpattantunk a 20 percenkét közlekedő, Cacilhas felé tartó kompra, az oda-vissza szóló jegy ára 1,20€ volt, már a hajókikötőből is csodás látvány tárult a városra. Egy gyors séta után a kisváros sétáló utcáin, elkaptuk a fél óránként közlekedő 101-es buszt (jegyek a sofőrnél, 2€), aminek a végállomása a Cristo Rei szobor és látógatőközpont, kilátó, emlékmű, szabadidőpark, turistalátványosság! 

És egy kis történelem: A Cristo Rei szobor építése 1949-ben kezdődött, és 10 évvel később, 1959-ben fejeződött be, 18 évvel az eredeti riói szobor átadása után, Portugália csodás, alig diktatórikus vezetője, António Salazar megrendelésére. A szobor talapzata 82 méter, idáig lehet feljutni lifttel, a kilátóhoz egy igazán minőségi ajándékbolton keresztül vezet az út, ahol mindenki megveheti a maga keresztjét. A kilátóterasz, amely egy dróthálóval van körbekerítve szuper kilátást nyújt a Tejo folyóra. A belépőjegy 4€.

Az Április 25. híd (Ponte 25 de Abril) 1966-ban készült el, 2.2 km hosszú és csak vasúti, illetve autós közlekedés van rajta, így sajnos átsétálni nem lehet a hídon, viszont a kilátóból így is remek látkép tárul elénk.  

Lisszabon azon városok közé tartozik, ahol nem csak napközben, de éjjel is bőven van mit csinálni! Ahogy a mediterrán országok többségében, itt is az éjszakai élet viszonylag későn, 11 óra, éjfél után indul be igazán, 10 óra környékén az emberek még az éttermekben vacsoráznak, nem sietnek sehová. Bairro Alto, ahol élünk az egyik méltán híres bulinegyede Lisszabonnak, a turisták mellett a helyiek is szívesen szórakoznak itt. Hangulatos bárok, kocsmák szegélyezik egymást, ahol a sör(0.33dl) 1€, sangria 1-1,50€, tequila 1€ és ginjinha a híres portugál meggylikőr 1,50€ körül mozog. A mi kedvenc bárunk a Rua da Barroca 89 alatt található, Oitonove, ami amúgy 89-et jelent :D A másik általunk is kedvelt hely a Socram Bar, a Rua da Atalaia 92-ben, ahol táncolni is lehet. Az Erasmus corner környékét is érdemes felkeresni. A Bairro Alto utcáin rengeteg bár található, nem nehéz a hangulatnak, ízlésnek, pénztárcának megfelelőt találni. 

Forrás: MoraLisa, Borsos József: Lányok bál után (1850), Soho Party: Az éjjel soha nem érhet véget (1998)

Lisszabon másik kedvelt bulinegyed a Cais do Sodre közelében található Pink street. Ahol szintén hangulatos bárok és Music Box nevű club várja a bulizni vágyókat. 

És ha valami igazán különleges helyre szeretnétek ellátogatni a Calçada do Combro 58-nál lévő parkolóház 7. emeletén található egy rooftop bár, ahonnan szuper kilátás nyílik a folyóra és a városra. A Park Bar kevésbé pénztárca barát, azonban egyszer érdemes kipróbálni, egy pohár bor 3,50€, 4 liter sangria 25€, és hát fájjó szívvel azt kell, hogy mondjam életem eddigi legjobb sangriáját itt ittuk, tele gyümölccsel.

Emellett még sok bár található Santos városrészben is, bár ide inkább a fiatalabb korosztály jár. (haha mondom én, de na, 18 év körüli/alatti, mert nem veszik annyira komolyan ezt az "elkérem a személyid" témát) 

Esténként a város utcáin megjelennek a drogdílerek is, akik egész nyíltan dolgozgatnak, odalépve hozzád kínálnak egy kis sisht (hasis) vagy kokot (kokain), de teljesen ártalmatlanok, ha nem foglalkozol velük, ők sem foglalkoznak veled. Az egyetem erasmus kordinátora, Catarina is felhívta a figyelmem arra, hogy főleg utcán (de sehol) nem veszünk drogot, mert kamu, lidokain, válium, vízhajtó és minden egyéb, könnyen, vény nélkül beszerhető készítmény kombinációja. És nem, ez nem olyan, mint a boltokban lévő ételkóstolás, nem próbáljuk ki az ingyenes termékmintát sem.

A blogon magyarul, a nappaliban németül, a konyhában angolul, az egyetemen pedig portugálul beszélek, vagy fordítva, néha már magam sem tudom. De kezdjük kibogozni ezt a bábeli zűrzavart:

A két német lakótárssal és az ő német barátaikkal, akik a hetek során az én barátaimmá is alakultak németül beszélünk, és a nappaliban németül nézzük minden szerdán este a Nagy Őt, ami nagyon gagyi, de rengeteget nevetünk rajta.

A többi lakótárssal, és a portugál nyelvi korlátaimnak köszönhetően mindenkivel, aki él és mozog, angolul beszélek.

És ott van az egyetem, ahol minden órám portugálul van. Jaj, gondoltam az első héten, aztán a másodikon is. Na de kezdjük az elején, tavaly márciusban, amikor is kitaláltam, hogy én most megtanulok portugálul és letöltöttem a duolingo nevű telefonos nyelvtanuló applikációt, amin nagy lendülettel kezdtem el leckéről leckére haladni. Aztán rájöttem, vagyis figyelmeztettek, hogy a duolingo bizony a brazil kiejtést és szókincset használja, ami bizony nem ugyanaz, mint az európai. Sebaj, úgyis meguntam már a nyomkodást és ekkor, májusban kezdtük el az órákat Bálinttal, aki amellett, hogy jóarc még szuperhatékony nyelvtanár is, (innen üzenném neki, hogy csőő), a nyár kihagyásával egészen januárig, aztán a megérkeztem Lisszabonba, ahol az egyetem jóvoltából részt vehettem a CIAL nyelviskola 2 hétes, 30 órás tanfolyamán.

A nyelvtanfolyamról röviden annyit, hogy 1 olasz és 1 francia diákkal voltam egy csoportban, akik miután újlatin nyelvet beszélnek, sokkal könnyebb volt számukra folyékonyan, de nyelvtani és kiejtési hibákkal együtt beszélni és az alapvető igeidőket, nyelvtani szerkezeteket megérteni, mint nekem. Hasznos volt, de nem igazán erre volt szükségem, azonban a végén egy A2, alapszintű nyelvtudást igazoló oklevelet kaptam.

 A szuper oklevéllel a kezemben továbbra is szerettem volna fejleszteni a nyelvtudásom, ezért kerestem fel Marta-t, aki egy szuper nyelvtanár, aki Flóra ajánlott, mint korábbi, illetve jelenlegi tanítványa. Most azon dolgozunk, hogy minél többet és aktívan tudjak kommunikálni. 

A portugál nyelv különleges, az újlatin nyelvek közé tartozik, kiejtésében mégis más, gazdag, de nem egyszerű, viszont megéri elsajátítani. A nyelv tanulásával egy korábban ismeretlen kultúrába nyerhetünk bepillantást, ami rengeteg szépséget és érdekességet tartogat, igazi kihívás annak, aki nyitott és kész belevágni valami őrültségnek tűnő dologba, azt hiszem, így jutottam ide én is. 

(Portugál nyelvlecke coming soon)

Az erasmus többek között remek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáld milyen másokkal lakni. Mármint nagyon másokkal. 2 görög, 2 német, 1 belga és én. Mindenki más háttérrel rendelkezik, van, aki egész idáig a szüleivel lakott, van, aki korábban is egy nagy lakóközösség tagja volt és vagyok én, aki az elmúlt 3 évet lakótársak nélkül tolta le, ha eltekintünk attól a 2 héttől, amit Fanny az egyik vizsgaidőszakban nálam töltött... Szóval ebbe csöppentünk bele mindannyian február elején, kereken 1 hónapja, azóta voltak vicces pillanatok, közös vacsorák, borozások és persze konfliktusok is. 

Ez alatt kiderült, hogy másképp működünk, mégis a közös pont, ami segít átvészelni ezeket a helyzeteket, egymás kölcsönös tisztelete és nyitottság. Meg az, hogy képesek legyünk kicsit lelazulni és nem túl komolyan venni mindent. A saját gondolkodásmódomat, elvárásaimat a németekéhez érzem sokkal közelebb, szeretjük a szabályokat, ha minden pontosan, bejáratottan működik, míg a görögök jól elvannak a kötöttségek, a mi hülye rigolyáink nélkül, amivel túlszabályozunk mindent. Most ezt tanulgatjuk egymástól, mi azt, hogy működik a világ túlszabályozottság nélkül is, ők pedig azt, hogy azért egy-két szabály olykor-olykor mégis csak jól is jöhet. Szerencsére a legnagyobb problémánk eddig az volt, hogy a késeket élükkel lefelé rakjuk a csepegtető tálcára, vagy hogy hogyan pakoljuk a tányérokat a mosogatógépbe. #firstworldproblems

Másokkal együtt lakni soha nem egyszerű, de mindenképp megéri, amellett, hogy sokat tanulunk önmagunkról, szuper barátságok és kalandok és emlékek születnek, amiket a közös lakás elhagyásával is megörzünk és még csak helyet sem foglalnak a bőröndben. 

Lisszabon is azok a városok közé tartozik, ahol a belvárosan autóval közlekedni macera, parkolóhelyet találni pedig rémálom. Az utcánkba csak a lakók jöhetnek be, és ők sem parkolhatnak tovább 45 percnél, szóval marad a tömegközlekedés: metró, villamos, busz, lift!

A lisszaboni metró modern, gyors, és nem gyullad ki, valamint a reptérre is el lehet jutni vele, kell ennél több?! A metróállomásokon mindig kiírják, hogy mikor érkezik a következő járat, van ingyenes wifi és halk zene is szól. Quick facts: Lisszabonnak 4 metróvonala van az azul (kék), verde (zöld), amarela (sárga) és vermelha (piros), a metróhálózat 46 km hosszú és 55 állomása van, 6:30 és 1:30 között közlekedik, átlagosan 4-8 percenként. Az egyes metróvonalak, kijáratok, átszállási lehetőségek számos helyen, egyértelműen fel vannak tűntetve. A magyarokhoz hasonlóan a portugálok egy része sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a metró belső része ugyanoda megy, ahová az ajtó körüli, ezért ők sem hajlandóak beljebb menni. 

Ha rövid időre érkezel a városba a legjobb megoldás a viva viagem card választása, amit a minden metroállomáson megtalálható angol nyelvű automatákból lehet megvásárolni. A kártyára előre tölthetünk "utazásokat", amelynek ára 1,30€ és a kapukon való belépéskor ez automatikusan levonódik a kártyáról. A másik lehetőség a korlátlan utazásra jogosító napijegy, ennek ára 6,15€. A kártya újratölthető az automatákon keresztül. Hosszabb tartózkodás esetén érdemes kiváltani a Lisboa Viva fényképes kártyát, aminek az ára, ha 24 órán belül szeretnél hozzájutni 12€ és a Marquês de Pombal metróállomáson lévő ügyfélszolgálatnál igényelhető. A havi metróbérlet ára 36€. Az elmúlt hét során nem találkoztam ellenőrökkel, ennek ellénére sem bliccelnek a helyiek. Következzen pár kép a metróról:

Lisszabon jelképe, a turistákkal tömött 28-as villamos, amely a legkedveltebb városrészeket szeli át, a városban járva nem érdemes kihagyni! A villamos a napijeggyel, illetve bérlettel ingyenesen használható. 

A busz közlekedésről röviden annyit, hogy a menetrend inkább tájékoztató jellegű, mintsem szabály, ezért előfordulhat, hogy a busz késik, vagy egyszerre 2 jön, majd 40 percig egy sem. Viszont ha jön, akkor tömve van.

Biztonság a metrón, villamoson: Annak ellenére, hogy Lisszabon egy nyugodt, biztonságos város, a tömegközlekedésen nem árt vigyázni az értékeinkre, a zsebból kilógó pénztárca, nyitott táska alkalmat teremt a zsebtolvajoknak, de egy kis odafigyeléssel ez elkerülhető.

Talán a lisszaboni közlekedés egyik legérdekesebb formája a lift, amivel utcákat átívelve juthatunk át egyik városrészből a másikba. A városban 4 ilyen lift található, közölük a leghíresebb a Santa Justa, ami Baixa sétálóutcáiról visz fel az Igreja do Carmo templom romjaihoz. A liftek tömegközlekedési bérlettel, illetve a napi jeggyel 1,5€-ért használhatóak. Érdemes egy napra időzíteni a 28-as villamossal való utazást és a liftek kipróbálását is!

Someone's trash is someone's treasure tartja a mondás, ideje volt utána járni, hogy hogy is van ez. Ezért az első napomon 2 lakótársaimmal ellátogattunk egy bolhapiacra, Alfamába. A feira da ladra Lisszabon legnagyobb bolhapiaca, ahol megtalálható többek közt a pesti lomtalanítások kupacai közül is visszaköszönő feleslegessé vált tárgyak, ruhák és a turisták meghódítására szánt ékszerek, szuvenírek, csempe, de az minden mennyiségben! A tereken és utcákon átívelő piac igazi turista látványosság lett, ez kicsit árnyalta is a képet, de kár lett volna kihagyni, annak ellenére is, hogy a kincsvadászatról üres kézzel tértünk haza, azonban annál több képpel, íme:

Hazafelé eltévedve egyszer csak az alábbi látkép tárult elénk:

A jó erasmus élmény egyik záloga a jó lakás, annak ellenére, hogy nem itt tervezed tölteni az időd nagyobb részét, egy jó lakóközösség, megfelelő elhelyezkedés, egy hely, amit otthonodnak hívhatsz sokat dob a hangulatodon, ezért a nyomás is nagy. Egy idegen országban, neten albérletet keresni, úgy, hogy csak képeket látsz, elég para tud lenni. Mielőtt eluralkodott volna a káosz és egy decathlonos sátorba kellett volna költöznöm a tengerparton, jött Eszti és megmentett, így kerültem Catarinahoz, a Rua do Norte közepére!

A lakás elhelyezkedése szuper, metro 3 percre, bulinegyed közepe, egyetem 2 megálló a metroval, a környék biztonságos, bárok, éttermek, turisták mindenütt. 5 szoba, hatalmas nappali, erkélyek, kell ennél több? 

Következzen pár  kép a helyről, amit otthonomnak hívok és remélem, hogy minél többen meg is látogattok itt :)

Végül egy kép a hideg hónapok legjobb barátjáról, pajti, a radiátor, aki társam a túlélésben:

Az egyetem fájóan hosszú évei alatt látod, hogy a barátaid, ismerőseid erasmuson bulikáznak, jól érzik magukat és feledhetetlen élményekkel érkeznek haza, aki volt már erasmusos pajti látogatóban tudja, hogy ez csak a látszat, a sok utazás mellett megtapasztalják egy eltérő kultúra, idegen város mindennapjainak nyüzsgését, új barátokra tesznek szert, utazgatnak, nyitottabbá válnak és kimaxolják a probléma megoldó képességüket. 

2015 decemberében meguntam a facebook posztok, instagram képek tömkelegét és úgy döntöttem, hogy ebből a buliból én sem akarok kimaradni. Na de hová? Berlin? Szuperpörgős, multikulti német város, tanultam is németül, miért ne?! Egy holland kisváros (Groningen, Nijmegen, vagy akár Leiden) mindenhol egyetemisták bicikliznek, az európai élvonalba tartozó egyetemeken angolul oktatnak, az igazi Nyugat-európai idill. Róma? Ízek, imák, szerelmek, Julia Roberts, jó idő, és az olasz konyha, bár az olasztudásom hagy némi kívánni valót maga után, ciao! NEM! Ha már erasmusra megyek, akkor az legyen különleges! Így esett a választás Lisszabonra, ahol korábban még soha nem jártam, fogalmam sem volt a portugál nyelvről, kicsit lehetetlennek is tűnt.

Ezek után felgyorsultak az események, info gyűjtés, ami már önmagában megérte, hiszen ennek köszönhetek 2 barátot is, Esztit és Flórát, akik a tapasztalataikkal sokkal könnyebbé tették a napjaimat az érkezésig, és még utána is. A márciusi jelentkezés után 1 hónappal már tudtam, hogy jöhetek. Ideje volt elkezdeni portugálul tanulni, amiben Bálint, a tanárom segítségével villám léptekben haladtunk és amellett, hogy az szuper hangulatban teltek az órák, egy erős alappal érkezhettem ide. Ezek után lakáskeresés, a vizsgaidőszak túlélése és egy 3 és fél órás repülőút kellett ahhoz, hogy eljussunk a blog megszületéséig, de ezekről majd később!