Az erasmus többek között remek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáld milyen másokkal lakni. Mármint nagyon másokkal. 2 görög, 2 német, 1 belga és én. Mindenki más háttérrel rendelkezik, van, aki egész idáig a szüleivel lakott, van, aki korábban is egy nagy lakóközösség tagja volt és vagyok én, aki az elmúlt 3 évet lakótársak nélkül tolta le, ha eltekintünk attól a 2 héttől, amit Fanny az egyik vizsgaidőszakban nálam töltött... Szóval ebbe csöppentünk bele mindannyian február elején, kereken 1 hónapja, azóta voltak vicces pillanatok, közös vacsorák, borozások és persze konfliktusok is. 

Ez alatt kiderült, hogy másképp működünk, mégis a közös pont, ami segít átvészelni ezeket a helyzeteket, egymás kölcsönös tisztelete és nyitottság. Meg az, hogy képesek legyünk kicsit lelazulni és nem túl komolyan venni mindent. A saját gondolkodásmódomat, elvárásaimat a németekéhez érzem sokkal közelebb, szeretjük a szabályokat, ha minden pontosan, bejáratottan működik, míg a görögök jól elvannak a kötöttségek, a mi hülye rigolyáink nélkül, amivel túlszabályozunk mindent. Most ezt tanulgatjuk egymástól, mi azt, hogy működik a világ túlszabályozottság nélkül is, ők pedig azt, hogy azért egy-két szabály olykor-olykor mégis csak jól is jöhet. Szerencsére a legnagyobb problémánk eddig az volt, hogy a késeket élükkel lefelé rakjuk a csepegtető tálcára, vagy hogy hogyan pakoljuk a tányérokat a mosogatógépbe. #firstworldproblems

Másokkal együtt lakni soha nem egyszerű, de mindenképp megéri, amellett, hogy sokat tanulunk önmagunkról, szuper barátságok és kalandok és emlékek születnek, amiket a közös lakás elhagyásával is megörzünk és még csak helyet sem foglalnak a bőröndben.