Az egyetem fájóan hosszú évei alatt látod, hogy a barátaid, ismerőseid erasmuson bulikáznak, jól érzik magukat és feledhetetlen élményekkel érkeznek haza, aki volt már erasmusos pajti látogatóban tudja, hogy ez csak a látszat, a sok utazás mellett megtapasztalják egy eltérő kultúra, idegen város mindennapjainak nyüzsgését, új barátokra tesznek szert, utazgatnak, nyitottabbá válnak és kimaxolják a probléma megoldó képességüket. 

2015 decemberében meguntam a facebook posztok, instagram képek tömkelegét és úgy döntöttem, hogy ebből a buliból én sem akarok kimaradni. Na de hová? Berlin? Szuperpörgős, multikulti német város, tanultam is németül, miért ne?! Egy holland kisváros (Groningen, Nijmegen, vagy akár Leiden) mindenhol egyetemisták bicikliznek, az európai élvonalba tartozó egyetemeken angolul oktatnak, az igazi Nyugat-európai idill. Róma? Ízek, imák, szerelmek, Julia Roberts, jó idő, és az olasz konyha, bár az olasztudásom hagy némi kívánni valót maga után, ciao! NEM! Ha már erasmusra megyek, akkor az legyen különleges! Így esett a választás Lisszabonra, ahol korábban még soha nem jártam, fogalmam sem volt a portugál nyelvről, kicsit lehetetlennek is tűnt.

Ezek után felgyorsultak az események, info gyűjtés, ami már önmagában megérte, hiszen ennek köszönhetek 2 barátot is, Esztit és Flórát, akik a tapasztalataikkal sokkal könnyebbé tették a napjaimat az érkezésig, és még utána is. A márciusi jelentkezés után 1 hónappal már tudtam, hogy jöhetek. Ideje volt elkezdeni portugálul tanulni, amiben Bálint, a tanárom segítségével villám léptekben haladtunk és amellett, hogy az szuper hangulatban teltek az órák, egy erős alappal érkezhettem ide. Ezek után lakáskeresés, a vizsgaidőszak túlélése és egy 3 és fél órás repülőút kellett ahhoz, hogy eljussunk a blog megszületéséig, de ezekről majd később!